A két várakozási napot (hogy
elmenjünk innen Jacksonvillebe) folyamatosan azzal töltöttem, hogy az ottani
életem tervezgettem, és megszállottan jártam plusz táncedzésekre az edzőmhöz,
hogy felvegyenek abba a suliba.
Az utazásról Jacksonvillebe ne is beszéljünk… Káosz volt az egész…
Kezdjük ott, hogy eleve késve
keltünk fel, mert anyu ébresztőjével volt valami gebasz. Szóval úgy kezdődött,
hogy én és Ebby közelharcot vívtunk a fürdőszobáért, anyu idegesen készítgette
a maradék csomagot, amit még el kell vinnünk, és közben ordibált velünk, hogy
ne veszekedjünk, és siessünk, mert felőle pizsiben is kipenderít a házból, és
nem fogja érdekelni, hányan néznek hülyének minket, akkor is elérjük a nyolc órás
gépet. Az öcsém Fred, most bezzeg nem volt hiperaktív. Amikor éppen lefutottam
a konyhába láttam, hogy úgy alszik, hogy a feje benne van a müzlis tálban. Úgy
látszik neki ma annyira futotta az erejéből, hogy megegyen egy tál müzlit, hogy
amikor belecsuklik a feje és elalszik, ne ébredjen föl azzal az orrában. Apa
pedig… Hát róla ne is beszéljünk. Amikor anya mondta, hogy keljünk fel,
egyszerűen azt válaszolta, hogy jó, és visszaaludt…
Végül mire mindenkiről el lehetett mondani, hogy nagyjából elkészült
(azaz rajta volt valamilyen ruha a pizsamán kívül), időközben anyu kiszedte a
müzlis tálból az öcsémet, amikor észrevett valami problémát. Vagyis inkább
valakit. Ugyanis apa még mindig édes álmát aludta fönt. Úgyhogy anyu villám
gyorsan feltrappolt az emeletre, kirángatta az ágyból, leüvöltötte, majd
nagylelkűen pontosan 3 percet adott neki elkészülni. Nem viccelek, komolyan
gondolta, még a stoppert is beállította.
Apu elkészült (a férfiaknak szerencsére sokkal kevesebb ideig tart a
készülődés), és végre elindulhattunk ki a reptérre. Taxival mentünk 20 percet.
Nem kell mondanom, hogy a taxisnak mennyire elege volt belőlünk, mire
kiszálltunk.
Ahogy elindultunk a reptérre két problémánk is akadt. Pontosabban nekem
akadt kettő. A többieknek csak az volt, hogy elérjük a repülőt, amin 15 perc
múlva fent kellene lennünk. A másik problémám csak nekem volt. Ugyanis hirtelen
nagyon megszédültem, elkezdett fájni a fejem, és még valami más különös, és
leírhatatlan érzés is átjárt belül. Így nehezen cipelve a bőröndömet próbáltam
tartani velük a lépést. Ez egyre rosszabbodott, mert egyszer csak nagyon
hirtelen eltűnt, egyszer pedig villámcsapás szerűen jött elő.
Beálltunk a szerencsére rövid sorba, és mikor végre megkaptuk a
jegyeinket, indulhatott a nyargalás a repülőhöz. Jól tettük, hogy siettünk,
mert pontosan 3 percünk maradt az indulásig.
Végre felértünk a repülőre, és már nagyon jól esett leülni a helyemre,
mert hol majd szét – robbantam, hol hirtelen elmúlt ez a furcsa érzés. Bevettem
egy gyógyszert, ami mindig használt – bár ehhez hasonló fájdalmam nem nagyon
volt még… Végre hirtelen elmúlt, és többet nem jelentkezett. Nem hiszem, hogy
ezt a gyógyszer mulasztotta volna el, mert ilyen gyorsan nem tud felszívódni.
De nem nagyon agyaltam tovább ezen, mert a repülő felszállt, én pedig most
ültem először rajta. Elindultunk végre. El az eddigi életemtől, egy újat
kezdeni. Bár amikor az újrakezdésre gondoltam, nem pont úgy értettem, ahogy meg
is változott az életem. És ez a változás nagy részben ennek a furcsa fájdalomnak
volt köszönhető.
Úúúúúúúúúúúú folytit folytit folytit! Tökre kíváncsi vagyok mi az a ,,furcsa fájdalom" Nagyon jóóóó!!!!! :D
VálaszTörlésKöszönöm! :) jönnek majd a folytatások!
Törlés